Egy különleges élményem volt nemrég egy somogyvári általános iskolában, ahol két osztály, egy hetedikes és egy nyolcadikos csoport diákjaival találkoztam. A hetedikesek óráján tizenhatan voltak jelen, míg a nyolcadikosoknál tizenegy diák vett részt. Az igazgató úr és a kísérőtanárok – köztük Csilla és Nóra – is gazgadították az órákat.

Az első előadásom a hetedikeseknek szólt, amelynek középpontjában az állt, hogy miért ne féljünk kiállni és szóban felelni. A diákok hihetetlenül aktívan részesei voltak a beszélgetésnek, és mivel pénzheti témában tartottam az előadást, meg tudtuk beszélni a pénz értékét is – összekapcsolva a pénzhez kapcsolódó viszonnyal. A fiatalok érdeklődése annyira magával ragadó volt, hogy az egyik kislány az óra végén jelezte, hogy ő maradna még a következő órára is, ha lehet!

A nyolcadikosok óráján némiképp komolyabb témát vittem, az életbeli szerepek és azok pénzzel való kapcsolatát. Az osztályban két különleges diák is kiemelkedett: az egyikük, egy kőművesnek tanuló fiú, lenyűgöző módon mesélte el, milyen úton szeretné megvalósítani álmait. Apukájától már lesi a a szakma fortélyait, később bedolgozna valahol, majd egy nap akár vállalkozó válik. Egy másik srác, bár csendes volt, minden megszólalásával értékes gondolatokat osztott meg.